Régóta fennálló probléma, hogy bár egy felhasználónak lehet több emailcíme is, küldeni csak az alapértelmezettről (primary smtp címről) tud.
Az Exchange Online-ban ez végre megoldódott, bármilyen smtp aliasról lehet már levelet küldeni (földi Exchange sajnos még vár erre a funkcióra). Ez azt jelenti hogy az adott cím kerül be a FROM és REPLY TO mezőbe.
Nézzünk egy gyakorlati példát:
Alex Wilbernek van egy másodlagos címe (sales@istvanffy.eu) és erről szeretne levelet küldeni.
Hogyan kapcsoljuk be?
A funkció bekapcsolásához futtassuk le a következő Exchange Online Powershell parancsot:
A Microsoft Endpoint Managerrel (régi nevén Intune) szabályozhatjuk a windows frissítések telepítését.
Az update és reboot mindig is küzdés volt a felhasználók és adminok között: “munka közben indult újra a gépem”, “frissítéskor csak teker és nem tudok dolgozni”, csak hogy pár panaszt említsünk. Sok esetben ezt a problémát a rosszul beállított update policy okozza.
Nézzük, hogy a MEM-ben milyen lehetőségeink vannak. A cikkben most csak az update telepítés és reboot részre térek ki, a többi opcióra nem.
Ha megnyitjuk a Windows 10 update ring-et, a következő beállításokat látjuk az User Experince Settings / Automatic update behavior résznél:
Az egyes beállítások részletezése:
Notify download: letöltés és telepítés előtt figyelmezteti a felhasználót, akinek kézzel kell elvégeznie a műveleteket.
Auto install at maintenance time: a maintenance időben letölti és telepíti a frissítéseket, kivéve ha a felhasználó használja a gépet, vagy pl. nincs töltőre dugva. A maintenance időt az Active hours beállítással adhatjuk meg (pl. 8-17 óra között nincs automatikus letötlés és telepítés-restart). Az újraindításhoz kéri a felhasználó engedélyét, ha ez nem történik meg 7 napig, utána magától újraindul.
Auto install and restart at maintenance time: hasonló az előző beállításhoz, csak itt a telepítés után automatikus restart következik (ha az eszköz nincsen használva). Az Active Hours megadásával a reboot itt is kontrollálható. A nem menedzselt eszközökhöz ez az alapbeállítás: telepítés után auto restart, ha nem hasznáják a gépet.
Auto install and restart at scheduled time: definiálhatjuk a telepítés napját-idejét. A telepítést követően elindul egy 15 perces visszaszámláló, amit a felhasználó elhalaszthat. Alapértelmezetten hajnali 3-kor telepít.
Auto install and reboot without end-user control: a frissítések letöltése és telepítése automatikusan megtörténik. Amikor az eszköz nincs használatban, a reboot is követi. Ennél az opciónál a felhasználónak csak read-only joga van a beállítási ablakon.
Reset to default: visszaállítja alaphelyzetre az auto update beállításokat
A fenti beállításokból kiválasztható a szervezet igényeinek megfelelő update mechanizmus.
A következőkben tekintsük át, hogy milyen figyelmeztetési lehetőségek vannak, a felhasználók felé.
Telepítés után, ha újraindításra van szükség, egy felbukkanó pop-uppal jelzi a rendszer. Ez a figyelmezetés 25 mp után eltűnik, és csak a kis ikon marad az óra mellett:
Amennyiben azt szeretnénk, hogy ez a figyelmeztetés megmaradjon és a felhasználónak kelljen nyugtáznia, kapcsoljuk be a Require user approval to dismiss restart notification részt a policyben:
Szintén egy hasznos funkció, ha a felhasználó figyelmét felhívjuk a közelgő kötelező újraindításra. Evvel lehetőséget adunk, hogy reboot előtt elmentse a megnyitott munkáit. A következő figyelmeztetéseket tudjuk megjeleníteni:
Azaz hogy az újraindulás előtt 4 órával fedobjon egy figyelmeztető üzenetet a felhasználónak, 30 perccel előtte pedig már egy elnyomhatatlan figyelmeztetés jelenik meg, visszaszámolással. Természetesen ezeket az értékeket állíthatjuk.
A frissítések telepítését és a gépek kötelező újraindítását kezelhetjük a Deadline beállításokkal is. Ennek lényege, hogy meghatározzuk, mikor kerüljenek fel az update-ek és mikor történjen az újraindítás.
A deadline a frissítés megjelenésétől számítja a megadott napokat. A fenti példa alapján, ha 10-én jön ki a frissítés a Microsoft Update-re, akkor legkésőbb 3 nap múlva automatikusan telepíti és megpróbálja az újraindítást is, ha az eszköz nincsen használatban. Ha definiáljunk Grace Period értéket, akkor annak értékével halasztja. Ez különösen hasznos, ha a felhasználó pl. szabadságról tér vissza, és így kap időt, hogy a telepítés-újraindítás kontrolláltan, pl. másnap történjen.
A deadline beállításokkal egy sokkal szorosabb frissítési ütemet tudunk kialakítani, mint az első részben taglalt beállításokkal. Amennyiben ezt a módszert választjuk, ne felejtsük el a Quality update deferral period (days) és Feature update deferral period (days) értékeket 0-ra tenni, különben policy conflict keletkezhet.
A deadline esetében max 30 napot határozhatunk meg.
Ajánlott konfiguráció: itt tennék egy szubjektív ajánlást, hogyan érdemes beállítani a teljes policyt:
Quality update deferral period (days): 7 nap. Így egy hétig nem ajánlja fel a frissítés telepítését, az IT addig tudja tesztelni a patch-et
Automatic update behavior: Auto install at maintenance time. A nem aktív időben a frissítések települnek és megjelennek a reboot kérő üzenetek, 7 napig. 7 nap után kötelező lesz a reboot, amiről figyelmeztetéseket jelenít meg.
Active hours start: 8 AM
Active hours end: 4 PM
Restart checks: Allow. Ha alacsony az akku töltöttsége, vagy presenting módban van a gép, akkor nem indul újra.
Require user approval to dismiss restart notification: Enabled. A felhasználónak kézzel kell leokéznia a pop-upot, evvel is tudatosítva benne, hogy a gépe újraindításra vár.
Remind prior to requried auto-restart with dismissible reminder: 8 óra
Remind prior to requried auto-restart with permament reminder: 1 óra
Change notification update level: Use the default Windows Update notifications
Összefoglalva: az update ring beállításkészlettel megtalálhatjuk a középutat a frissítések telepítése és felhasználói élmény negatív befolyásolása között.
Sokszor nemcsak az ügyfelek, de a tanácsadók is elveszettek lehetnek, hogy melyik M365 csomagban milyen szolgáltatás szerepel, milyen limitációkkal stb.
Az alábbi két táblázat hasznos lehet, hogy eligazodjuk a “rengetegben”
Ügyfelekkel beszélgetve tapasztalom, hogy sok a homály az Exchange Hybrid kialakításással kapcsolatban. A legtöbb elakadás ennél a képernyőnél történik:
Azaz jön a jogos kérdés, hogy a mi különbség a kettő között, és melyiket válassza az adott szervezet?
Minimal vs Full Hybrid
A Minimal Hybrid használata esetén az alább funkciók nem lesznek elérhetőek:
Cross-premises Free / Busy információk (naptármegosztás funkció a földi és felhős postafiókos felhasználóknál)
TLS – titkosított mail flow a földi Exchange és az Exchange Online között
Cross-premises eDiscovery funkciók
Automatikus OWA és ActiveSync átirányítás az EXO-ba migrált usereknél
Skype for Business vagy Teams integráció a földi postafiókok esetén
Természetesen megmaradak az alábbi lehetőségek:
Online mailbox migráció (a felhasználó a mozgatás alatt is tud dolgozni a levelezésében); nincs szükség az Outlook-profil újrakonfigurálására; nincs szükség külön név/jelszó használatára (a céges account adatok szinkronizálódnak)
Mely szervezeteknek ajánlható a Minimal Hybrid kialakítás?
Kis -és közepes méretű cégeknek, akik szeretnének gyorsan az Exchange Online-ba migrálni, de mégis szeretnének kontrollt (szemben pl. a cutover migrációval)
Amely szervezeteknek nincs szükségük a fenti teljes funkcionalitásra és nem terveznek hosszú távon hybrid fenntartást.
Felvásárlás vagy egyesülés esetén, ha az igény a mailboxok gyors migrációja
Mely szervezeteknek javasolt a Full Hybrid kialakítás?
Nagy létszámú szervezeteknek, ahol hosszú távon is terveznek a földi Exchange megtartásával
Ahol szükség van a maximális kontrollra a migrációkat tekintve, emiatt szükséges az együttélés (co-existence) biztosítása
Ahol szükséges a Free / Busy információk megléte és eDiscovery funkció
Fontos tudni, hogy ha már beállítottuk a Full Hybridet, akkor az O365 Hybrid Configuration Wizard futtatásakor már nem választhatjuk a Minimal Hybridet (a fenti screenshoton is inaktív a lehetőség). Viszont amennyiben Minimalt állítottunk be, bármikor válthatunk a Full Hybridre.
Az alábbi táblázatban összeállíottam pár szempontot a döntéshez:
Igény
Választás
Mailboxok gyors migrációja
Minimal Hybrid
Office 365 mailboxok kezelése és földi AD szinkronizálása
Minimal Hybrid
Global Address List fenntartása a földi és and Office 365 között
Minimal Hybrid
Organization configuration beállítások szinkronizálása, pl. ActiveSync policyk
Minimal Hybrid
A mailboxok migrációjának előkészítése (pre-sync) és migráció befejezése alkalmas időben
Minimal Hybrid
Bejövő és kimenő levelezés a földi Exchange-en keresztül kell történjen
Full Hybrid
Földi Exchange és Exchange Online közötti levélforgalom TLS-sel legyen titkosított
Full Hybrid
Megtartani a mailek eredeti fejlécét , ami szükséges a mailtippek és out of office válaszokhoz
Full Hybrid
Free / Busy funckió használata (naptármegosztás földi és felhős postafiókok között)
Full Hybrid
Földi és felhős postafiókok közötti Full Access / Send as jogosultságok megtartása
Full Hybrid
Integráció Skype for Business / Teams és Exchange 2016 mailboxok között vagy cross-premises eDiscovery használata
Full Hybrid
Kontrollált mailbox migráció
Full Hybrid
Összefoglalva:
Ha a cél a lassabb, de teljesen kontrollált migráció és fontos a teljes együttműködés megtartása a földi és felhős postafiókkal rendelkező felhasználók között, válasszuk a Full Hybridet.
Ha a gyors migráció a prioritás, beáldozva néhány funkciót, akkor érdemesebb a Minimal Hybrid opciót választani.
Az Azure AD egyik, még Preview fázisban lévő megoldása, a Continous Access Evaluation jó eszköz lehet, hogy még robosztusabb legyen a hozzáférési szabályzatunk.
Amikor egy felhasználó bejelentkezik egy online szolgáltatásba (pl. Exchange Online), akkor az Azure AD egy hozzáférési tokent állít ki számára, egy óra érvényességgel. A token érvényésségének lejártáig él a hozzáférés.
(az időtartam egyébként szabályozható, pl. conditional access session control segtíségével)
Nézzünk egy alappéldát:
Mi történik, ha letiltunk egy felhasználót?
Sajnos, a token érvényessége ettől még megmarad és továbbra is eléri az online szolgáltatást. Ez sok szervezet számára elfogadhatatlan, és szükség van granulárisabb megoldásra.
Itt jön képbe a Conditional Access Evaluation (CAE). Ennek lényege, hogy bizonyos események hatására az addigi token érvényessége azonnal megszűnik és szükséges lesz egy újra-authentikáció végrehajtása.
Milyen eseményeknél történik meg?
A felhasználói fiókot letiltjuk/töröljük
Jelszóreset vagy jelszócserét követően
MFA engedélyezésekor a felhasználó számára
Az admin visszavonja a meglévő hozzáférési tokeneket
Azure AD Identity Protection magas kockázatot érzékel
Valamelyik esemény bekövetkeztekor gyakorlatilag egy percen belül megszűnik a hozzáférés a Sharepoint Online, Exchange Online és Teams szolgáltatásokhoz (jelen preview állapotban ezt a két szolgáltatást támogatja). Saját tesztelés alapján 20-30 mp elteltével jöttek az authentikációs popup-ok, laptopon-telefonon-tableten egyaránt.
Milyen alkalmazások támogatják a CAE-t?
Alapesetben a kliensek megpróbálják felhasználni a már meglévő tokent a hozzáféréshez. CAE-vel a kliens az ún. claim challenge segítségével tudja, hogy nem a tárolt tokent kell használnia, hanem újat kell kérnie az Azure AD-tól (authentikáció bekérése)
Az alábbi alkalmazások CAE-kompatibilisek:
Outlook Windows
Outlook iOS
Outlook Android
Outlook Mac
Outlook Web App
Teams for Windows (Only for Teams resource)
Teams iOS (Only for Teams resource)
Teams Android (Only for Teams resource)
Teams Mac (Only for Teams resource)
Word/Excel/PowerPoint for Windows
Word/Excel/PowerPoint for iOS
Word/Excel/PowerPoint for Android
Word/Excel/PowerPoint for Mac
Hogyan működik a gyakorlatban?
Az alábbi példában úgy állítottuk be a Conditional Access policyt, hogy az online szolgáltatást csak meghatározott IP-tartományokól elérhető (pl. irodai hálózat)
A CAE-kompatibilis kliens megkéri a tokent az Azure AD-tól (vagy felhasználja a tárolt érvényes tokent)
A Conditional Access Policy megvizsgálja a hozzáférési kérést és engedélyezi (mivel az irodai hálózatban van)
A kliens megkapja a hozzáférési tokent
A felhasználó elmegy az irodai hálózatból, átvált mobilnetre
A kliens az engedélyezett IP-tartományon kívülről küldi a hozzáférési kérést
Az Azure AD megvizsgálja a kérést
Az Azure AD megtagadja a hozzáférést és 401+ claim challenge-et küld vissza a kliensnek
A kliens értelmezi a 401+ claim challenge-t, és nem próbálja a tárolt tokent használni, hanem újat kér
A Conditional Access megtagadja a hozzáférést, mert nem a policyben engedélyezett IP-tartományokból érkezett a kérés.
Ide kell felvinni azokat az IPv4 és IPv6 tartományokat, amikre szeretnénk ebben az esetben a CAE-t hasznáni.
Összefoglaló:
A CAE egy nagyszerű irányba mutató fejlesztés, és bízhatunk benne, hogy a preview után még több funckióval bővül. Addig is, érdemes kipróbálni és használatba venni.
Szintén említettem értintőlegesen, hogy létezik a pass-through authentikációs megoldás is (PTA)
Felmerülhet a kérdés, hogy melyiket érdemes választani, mik az előnyeik és hátrányaik? Ezeket igyekeztem összeszedni a cikkben (feltételezve, hogy van földi környezet és az AD Connecten keresztül megtörtént a címtár szinkronizáció)
Password hash sync
A PHS esetén a földi AD-jelszavak módosított hash-jét szinkronizáljuk fel az Azure AD-ba, és a hitelesítés ott történik meg, a tárolt hash-ek alapján.
A folyamat az alábbi ábrán látható:
Hogyan jutnak fel a jelszó hash-ek az Azure AD-be?
Az Azure AD Connect kliens kétpercenként lekéri a domain controllerektől a jelszóhash-eket
A kliens a jelszóhash-t átalakítja egy 32 bájtos hexadecimális karakterré
utána egy binárissá alakítja UTF-16 kódolással
a kapott értéket megsózza (salt) további 10 bájttal
az így kapott eredményt pedig 1000 alkalommal újrahash-eli HMAC-SHA256 kódolással
a végeredményt pedig a tenanthoz dedikált Service Bus juttatja el az AzureAD-ba (TLS kapcsolaton keresztül)
Látható, hogy a folyamat egészen biztonságos. Az esetleges aggodalmak eloszlatása érdekében leszögezendő:
A PHS sosem synceli az aktuális jelszót.
A jelszó plain-text változata soha nem kerül ki a Microsofthoz.
Az eredeti MD4 jelszóhash soha nem szinkronizálódik közvetlenül; csak ennek a hashnek a fenti módon leírt, újrahash-elt változata kerül az Azure AD-ba.
Ha megszereznék az Azure AD-ban tárolt hash-t, azt nem lehet felhasználni a földi környezetben (pl. pass-the-hash támadással)
Milyen előnyei vannak a PHS-nek?
A felhős erőforrásokhoz való hitelesítés az Azure AD-ban történik.
Az AD Connect-en kívül nem igényel semmilyen földi komponenst.
A Microsoft biztosítja a DDOS és password spray támadások elleni védelmet.
Brute-force támadás elleni védelem: alapértelmezésben 10 hibás belépési kísérlet után 1 percre blokkol.
IP-lockout: figyeli a belépésekhez használt IP-címeket, és ahonnan túl sok hibás kísérlet érkezik, azt ideiglenesen blokkolja, a valódi felhasználók a helyes jelszóval továbbra is hozzáférnek a szolgáltatásokhoz.
Leaked Credential Service: a Microsoft figyeli az ellopott felhasználónév/jelszó párosokat (darkweben) és figyelmeztet vagy tilt, ha a jelszó “közkézen” forog. Ez utóbbihoz szükséges az Azure AD P2 licensz.
Milyen hátrányai vannak a PHS-nek?
Az O365-ben a jelszólejáratot “never expire” állítja, azaz soha nem jár le. Ez sok szervezet szabályozása alapján nem megfelelő.
Ha a földi AD-ben lejár a jelszó, az O365-ben nem fog, tehát a felhasználó továbbra is be tud lépni.
A felhasználó letiltása / lockolása esetén a változás nem jut azonnal érvényre, csak a 30 percenkénti szinkronizálási ciklus után (azaz hiába disabled / locked az user account a földi környezetben, az O365-ba be tud lépni)
Pass-through authentication
PTA hitelesítés esetén a validálás a földi domain controllereken történik meg. Kis túlzással hívhatjuk lightweight-ADFS megoldásnak is.
A működése a következő:
Az user szeretne belépni az pl. Office portalra
Az Azure AD leküldi a kérést az on-prem környezetben futó PTA agenthez
A földi DC hitelesítése után az Azure AD visszakapja a hozzáférést és megtörténik a hitelesítés
PTA agentből bármennyit telepíthetünk a földi környezetünkbe, evvel is biztosítva a redundanciát. Az agent esetleges hibája esetén az authentikáció továbblép a következőre. A működéshez nem szükséges külső elérés (azaz tűzfalon portnyitás befelé, NAT, stb), az agent az outbound 443-as porton kommunikál az Azure AD-vel.
Az alábbi környezetben 7 PTA agent került telepítése, fizikai és virtuális szerverekre egyaránt, biztosítva a magas rendelkezésreállást.
Könnyen belátható, hogy ez jóval rugalmasabb a nagytestvér ADFS-nél.
Milyen előnyei vannak a PTA-nak?
Az authentikációt a “földön” tartjuk, azaz a domain controllereink végzik a hitelesítést
A jelszóhash-ek nem kerülnek az Azure AD-ba
A felhasználókon végzett műveletek (jelszólejárat, letiltás, lockolás) azonnal érvényre jutnak
A szervezetnek nagyobb a kontrollja a hitelesítés felett
Brute-force támadások elleni védelem, mint a PHS-nál
Támogatja az Azure AD Conditional Accesst, többfaktoros hitelesítést és legacy authentication szűrését
Könnyű high-availability kialakítás (több agent telepítésével)
Az agentek nem igényelnek karbantartást; automatikusan frissülnek
Milyen hátrányai vannak a PTA-nak?
Nem támogatja a Leaked Credentials szolgáltatást
Szükséges a földi környezetbe agentek telepítése
A földi AD elérhetetlensége esetén a felhős szolgáltatásokba történő hitelesítés meghiúsul
Régi kliensek (pl. Office 2010) nem biztos hogy jól működnek PTA-val
Lehet váltani a PTA és PHS között?
Igen! Az AD Connect kliensben bármikor megváltoztathatjuk, hogy PTA vagy PHS hitelesítést szeretnénk használni. Ez jól jöhet olyan katasztrófa esetén, ha pl. az összes PTA agentünk elérhetetlen: át tudunk váltani PHS hitelesítésre.
Az AD Connectben állítsuk át a kívánt hitelesítési módot:
Összefoglalás
Ahogy látjuk, mindkét megoldás vannak előnyei és hátrányai; szervezettől függ, hogy milyen szabályozás alapján választ. Ha cél a földi infrastruktúra és komplexitás csökkentése, válasszuk a PHS authentikációt. Ha szorosabb a szabályozás és több kontrollt szeretnénk, a PTA hitelesítés lehet a megfelelő. A kettő között váltás bármikor megejthető, így marad mozgástér a kísérletezéshez is.
